Hosszú-hosszú kihagyás után jelentkezem. Sorolhatnék ezer kifogást, hiszen szeptember rég volt már, itt az újév. Bevallom a könyveimről egyetlen egy dolog terelte el a figyelmem: az pedig a Netflix (és Lucifer), tudom nem szép dolog olvasás helyett sorozatokkal tölteni az időt, de (azóta már véget ért) kapcsolatomat sokszor a közös sorozat nézés "tartotta életben".

A könyv, amivel "visszatértem" a piacra, egy igazi egyszerolvasós-limonádé. Nem vártam tőle sokat, de az ünnepi hajtás után pont elég volt, amit adni tudott a sztori.

Bevallom a Szerzőtől még nem volt olvasásom és jó eséllyel nem is lesz. Ne értsetek félre! A könyv tetszett, de az én kis lelkem nem nagyon bírja a kutyás-lovas sztorikat, így ettől a könyvtől is rettegtem először. Hálistennek semmi "kiemelkedően" szomorú dolog nem történt, nem halt meg a főhős, nem kínoztak állatokat sem a kötetben - a szószoros értelmében, persze voltak sorsok itt is, de mindenkinek olyan jó dolga lett a végére, hogy még az én lelkem is elbírta a "tragédiákat".

A könyv címéről annyit, hogy a "hepiend" karácsonykor játszódik, meg a főhősünk tiszta karácsony-mániás, ezenkívül bármikor nyugodtan olvasható a könyv, nem lesz furi érzésed sem februárban, sem októberben, hogy most ezt olvasod.

- sztori: 5/4 semmi világmegváltó gondolat, de valljuk be: az új variánsra várva lehet nem is erre vágyunk.
- szereplők: 5/5 egyértelműen a kutyák voltak a kedvenceim, utálni most senkit se utáltam istenigazából (talán kicsit Serenát, de a végére azon is túltettem magam;-) )
- borító: 5/5 ajjj, megzabálom!
- újraolvasom-e? nem szeretnék ön-ámításba esni, ezért bevallom: nem.
- Kedvenc idézet:

Ha magadhoz veszel egy állatot, már előre tudod, hogy a végén összetörik majd a szíved. A kutyák olyan nagyon rövid időt töltenek velünk… Igen, persze, ők az ember legjobb barátai, de egy évtized, másfél, és annyi.