Michelle Painchaud könyvével már régóta szemezgettem. Nagyon kíváncsivá tett a fülszöveg (molyos adatlap: itt) és a borító.

Hol is kezdjem? Sajnos a poént kb. a második oldalon lelövik és végig egyértelmű, hogy mi a célja a "kamu-Ericának" (ez úgy gondolom, hogy spoiler-mentes megnyilvánulás). Érdekes volt szociológiailag olvasni a könyvet, hogy milyen is az, amikor bizonyos dolgokat egy 17 éves lány először él át. És ennyi. Semmi több. Sajnos annyira rá voltam készülve, hogy valami fincsi krimit/thrillet, esetleg pszicho-thrillert kapok, hogy ez az egész könyv csapást mért a kis lelkemre. Gyorsan kiolvastam (éljenek a két napos mini-nyaralások), de nem azért, mert annyira lekötött, hanem szimplán túl akartam rajta esni.

Szimpatikus volt, hogy a "kamu-Erica" ugyanúgy barátkozott a "pornéppel" és a "menőkkel", de az egyáltalán nem, hogy ez a walesi fiú ilyen gyorsan "lebukott".

Ami egyáltalán nem tetszett az a vége volt. Nem volt lezárás. A "rossz fiút" kinyírták, Erica meg lett, Violet "megérdemelt" büntetését tölti és ennyi. Nem tudjuk meg, hogy jó útra tér-e, mi lesz Erica szüleivel és a festménnyel. Pedig megérdemelne mindenki tisztességes lezárást, nem csak Erica.

Összességében egyszer elolvastam és ennyi. Nem fogom újraolvasni és ajánlani se. Ez a tipikus "na ez is meg volt" könyv.

- sztori: 5/3 (Nem lett volna rossz, csak dolgozni kellett volna még picikét rajta...)
- szereplők: 5/2 (Violet honnan vette, hogy hogy viselkedett volna valaki adott szituba, aki eltűnt 4 évesen? Senki se tudja, hogy 13 év alatt mi történt vele, hogyan fejlődött a személyisége stb...)
- borító: 5/4 (ez volt ami megfogott és ami miatt neki kezdtem!)
- újraolvasom-e? Nem.
- Kedvenc idézet:

Az emberek többsége féltékeny arra, aki szép is meg okos is. Lehetsz az egyik,
de akkor a másik nem. Lehetsz kicsit szép és nagyon okos. De aki nagyon szép
és nagyon okos, az bajba kerül. Túl sokan fogják utálni és irigyelni. De tudod, mit?
Ez a te életed. Ha szeretnéd megnehezíteni, csak hajrá!