Ki az a Póklány, és miért sír egy könyv végén?
- avagy ismerj meg kicsit.
Sziasztok! Póklány vagyok, és már gyerekkorom óta könyvmoly – bár az olvasás nálam sosem csak hobbi, hanem
igazi menekvés és örömforrás volt. Ha szeretnél velem együtt belemerülni szórakoztató-romantikus és egyéb izgalmas könyvek világába, jó helyen jársz!
Hogyan indult a blog?
A blog ötlete 2021 elején született, egy különösen nehéz időszakban, amikor a Covid második hulláma a vendéglátóiparban dolgozóként engem is nagy megpróbáltatások elé állított. Egyetemi vizsgaidőszak után végre csak magamnak olvashattam, de nem találtam olyan embert, akivel megoszthattam volna a friss olvasási élményeimet. Így született meg a Póklány könyvespolca, ami azóta is az én személyes olvasónaplóm, egy hely, ahol visszakereshetem, milyen érzéseket adott egy-egy könyv.
Hogyan választok könyvet?
Szeretem a moly.hu kihívásait, a plecsnigyűjtést, és ez sokszor vezeti az olvasási listámat – bár idén inkább az ABC szerint haladok, hogy lazítsak a szokásokon. A romantikus könyvek a szívem csücskei, de ha néha becsömörlök, szívesen választok fantasyt vagy történelmit is.
Hogyan változott az ízlésem?
Gyerekkoromban például imádtam Kertész Erzsébet életrajzi regényeit, aztán jöttek a Harry Potterek, Leiner Laura ifjúsági sorozatai, és napjainkban kedvenceim Kerstin Gier, Abby Jimenez vagy Tasmina Perry könyvei. Az ízlésem folyamatosan alakult, ahogy változott az életem is, de vannak örök kedvencek, amelyekhez mindig szívesen visszatérek.
Mi tesz egy könyvet igazán emlékezetessé?
A karakterekhez való kötődés és az, hogy a történet megfog-e igazán. Nálam nemcsak az a fontos, hogy mi történik, hanem az is, kikkel történik.
Hogyan írok?
Leginkább magamnak. A bejegyzéseimben gyakran a bennem kavargó érzések és gondolatok keverednek a cselekmények vagy szereplők leírásával. Így lesz a blog egy olyan „emlékkönyv”, amelyhez visszatérve újra átélhetem az olvasási élményt.
Kinek írom a blogot?
Elsősorban magamnak, de nagyon örülök, ha mások is olvassák, és megosztják a saját gondolataikat. Szeretem felfedezni a kevésbé ismert könyveket, amikről nem sokan írnak – hiszen nem mindig a legnagyobb hype-pal rendelkező kötetek a legjobb olvasmányok.
Mit üzenek azoknak, akik most indítanák a saját blogjukat?
Ne hagyják, hogy a visszajelzések hiánya elvegye a kedvüket! Ez egy saját út, és a legfontosabb, hogy a szeretet megmaradjon az olvasás és az írás iránt. Kitartás kell, és ne feledd: nem azért olvasunk, hogy írjunk, hanem azért, mert szeretünk.
Ha te is szereted az érzelmes, könnyed olvasmányokat, csatlakozz hozzám ezen az úton, és fedezzük fel együtt a könyvek varázslatos világát!