Bevallom őszintén: ezzel a könyvvel kicsit lassabban haladtam. De ezt egyáltalán nem a könyv rovására írnám – sokkal inkább a fránya Netflix számlájára. Nem azért tartott tovább, mert nem tetszett volna, sőt! Ha nincs ennyi figyelemelterelő tényező körülöttem, biztos vagyok benne, hogy két nap alatt „megettem” volna.

A Buchanan testvérek-sorozat első részét nem is olyan régen olvastam, és már akkor sejtettem, hogy ez egy olyan sorozat lesz, amit szeretni fogok. Mégis úgy voltam vele, hogy nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni – meg akartam várni a második kötetet, hogy megbizonyosodjam róla. És most már nyugodt szívvel mondhatom: igen, ez egy olyan sorozat, amit igazán meg lehet szeretni.

A Fahéj és karamella egy igazán édes, szívhez szóló történet. Nem egy újszerű vagy különösen csavaros sztori, hanem egy olyan történet, amit jólesik olvasni, mert megnyugtat, kikapcsol és simogatja a lelked. Ez a rész  Walter és Elissa történetét meséli el – előbbi karaktert már érintőlegesen megismerhettük az első részben, utóbbi pedig új szereplőként kerül a képbe.

Elissa egy fiatal, egyedülálló anya, aki folyton anyagi nehézségekkel küzd, és egyetlen valódi támasza a közel 90 éves, mégis rendkívül energikus szomszédasszonya, Mrs. Ford. Egy nap Elissa defektet kap, és ekkor bukkan fel az új, titokzatos szomszéd – Walker –, aki készségesen a segítségére siet. Kettejük kapcsolata gyorsan bontakozik ki, és bár mindketten azt hangoztatják, hogy nem keresnek párkapcsolatot, az olvasó számára az első pillanattól világos: ők bizony egymásnak lettek teremtve.

Számomra különösen szép volt látni, ahogy Walker viselkedik Elissa kislányával, Zoéval. Megható, figyelmes, és nem csupán "elviseli" a gyereket, hanem valóban megnyílik felé – és ez sokat elmond róla. A kedvenc jelenetem talán az volt, amikor Zoé teljes meggyőződéssel kijelenti, hogy Walter az apukája és kész – az ő gyermeki logikája egyszerre volt vicces és szívbemarkoló. 💛

A történetben szerencsére nem szorulnak háttérbe a Buchanan család tagjai sem – épp ez az egyik erőssége a sorozatnak. Úgy éreztem, egy közösség tagja vagyok, akikkel együtt élem meg a változásokat. Gloria továbbra is ördögi, Reid javíthatatlan nőcsábász, Danit őszintén sajnáltam, hogy újra összetörték a szívét. Cal és Penn pedig továbbra is az egyik legcsodásabb páros a sorozatban. Külön öröm volt, hogy Naomi is visszatért egy rövid jelenet erejéig – ő volt számomra az előző rész egyik kedvenc szereplője, így sajnáltam, hogy el kellett búcsúznunk tőle.

A Ben–Ashley-vonalat sokáig nem értettem – bevallom, picit zavarosnak éreztem –, de a végére ez is helyére került. Walker múltja és a megtalált „jó” Ashley szála mélyebb réteget adott a karakterének, és nagyon szép lezárása volt a történetnek az a bizonyos kórházas jelenet, ahol Elissa végül kimondja a legfontosabb szavakat.

Az új szereplők közül kifejezetten megszerettem Mrs. Fordot és Zoét – igazi szívderítő figurák voltak. Elissa szüleivel nehezebben barátkoztam meg, de azt éreztem, hogy ők sem lettek elnagyolva – volt bennük realitás és fájdalom is. Remélem, hogy a következő részekben még visszatérnek, és talán látjuk majd, hogy rendeződik a kapcsolatuk a lányukkal. Elissa öccsével, Bobbyval már kevésbé voltam kibékülve, de kíváncsian várom, mit hoz a karakterének fejlődése.

Összességében a Fahéj és karamella pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle – semmi új, de mégis más. Üdítő színfolt a romantikus regények között, és tökéletes választás egy kis kikapcsolódásra, ha valaki épp egy melegszívű, szerethető történetre vágyik.

Nagyon várom, hogy folytathassam a sorozatot, mert ez a világ már megfogott.